Előre szólok, hogy ez egy gondolkozós írássorozat lesz. Úgyhogy ha nem tudsz, vagy csak szimplán nem szeretnél belegondolni a dolgokba, akkor már mehetsz is az X-re.
Mellesleg sokat gondolkoztam ennek a darabnak a címén is. Talán azért is, mert ez az első irományom.
Egyik nap jött az ötlet, hogy nagy unalmamban akár írhatnék is. Na persze tudom, hogy ennek semmi eredménye nem lesz. Annak ellenére, hogy soha nem szerettem a szájhős és mindent jobban tudó embereket, most mégis közéjük süllyedtem. Végül is, ha nem jön be a dolog, akkor fogom magam, és letörlöm az egészet.
De megpróbálok ebből is kihozni valamit. Annyi minden kavarog a fejemben, azt sem tudom, miről írnék legszívesebben, csak azt tudom, hogy most írni van kedvem. Itt ez a fene nagy szabadság, mindenki blogolhat össze-vissza, posztolhat, meg mit tudom én, mit csinálhat, de mégsem tudunk kihozni belőle semmi értelmeset.
Talán azért van így, mert sose tudjuk megbecsülni azt, amink épp megadatott. Na persze, máris belefutottam az első nagy igazságba, amitől a kedves olvasó-azaz te- máris becsukhatja a lapot, mert őszintén szólva igen rosszul hangzik, és amúgy is szarrá van koptatva. Na, nem baj, majd talán érdekesebb lesz ez a híres internet, amikor már ellenőrzik. Egészen eddig a pillanatig még ellene voltam, de most már sokkal inkább mellette vagyok. Lehet törlöm is az ncore-omat. De azért még alszok rá egyet. Talán többet is.
Igazából el is értem az első kis posztom végére. Nem remélek semmit, főleg nem azt, hogy tetszett. Főleg ilyen címmel, na meg tartalommal. Talán még a redtube videók címei is találékonyabbak. Na mindegy, majd lassanként elbeszélgetek magammal a világ nagy dolgairól, elmondom, milyen jó világunk van, mekkora szerencsénk, és mégis mekkora nagy szarban vagyunk. Úgy összességében minden téren.
Szóval ha szeretnéd megtudni, mi a gebasz szerintem, akkor térj vissza később, és részletesen elmesélem!
